Hosszú az a poros útAmelyen törött lábbal bicegekMessze várnak ott azokA csipkézett hegyekA reményt fújta el először a szélDe meghagyta rajtam az átkokatA lemenő nap a véremmel festiBe a hófödte csúcsokatEgyszer, ha végre felértemMajd mindent látni fogokOlyan titkok tudója…